Kedves Olvasó!
Szeretettel és reménnyel köszöntöm Önt Nógrád Vármegye Önkormányzatának hivatalos honlapján.
Azzal a palóc vendégszeretettel, amely kijár minden jó szándékú vendégnek, aki megtiszteli gazdag kultúrájú gyönyörű megyénket és azzal a reménnyel, hogy látogatása nem az utolsó volt vidékünkön.
Hogy miért is érdemes eljönni hozzánk az olyan hosszú felsorolást igényelne, hogy terjedelmi okok miatt jobb, ha hozzá sem fogok. Csak felvillantani próbálok táj-, és emlékképeket e sokszínű varázslatos világ múltjából, jelenéből.
A népi emlékezet úgy tartja, hogy mikor Árpád magyarjai a Mátra felől jöttek, s elérték a Zagyvát, úgy Pásztó térségében megálltak és gyönyörködtek a dús rétekben, erdőkben, bő folyású vizekben. Nos, a fejedelemmel érkező törzsfők kértek is tulajdont e földből. Így jelent meg itt a Gyarmat, a Jenő, a Keszi, a Tarján. S a mai megyeszékhely neve is eleink elragadtatását tükrözi: hisz a salgó jelentése nagyjából annyit tesz, hogy nagyon szép.
Aztán a történelem forgatagában ragaszkodtak e földhöz Kacsicsok, Csákok. A nagyszerű Szondi György és katonái életük árán is. Mintahogyan 1919-ben a Civitas Fortissima vagyis Balassagyarmat lakói is kiverték földünkről a megszálló cseheket.
Szólnunk kell Szécsény városáról mely a Nagyságos Fejedelem alatt 1705. szeptember 16-tól - október 3-ig, az Országgyűlés során a haza szíve volt.
Épített emlékekben is rendkívül gazdag Nógrád. Elég, ha váraink sokaságára (Salgó, Somoskő, Drégely, Nógrád, vagy a határ túl oldalán Ajnácskő, Fülek) vagy kastélyaink gazdag szépségére (Szirák: Teleki-Dégenfeld, Szécsény: Forgács, Kisterenye: Gyürky-Solymosi) hívom fel a figyelmet.
Geológiai emlékeink páratlanok. Nem lehet véletlen, hogy a világ első határon átívelő geoparkja 63 magyarországi, a 28 szlovákiai település örökségét ápolja Novohrad – Nograd Geopark néven, és Ipolytarnóc geoturisztikai központtal. Ha belegondolunk, hogy az alig kétezer éves Pompei Vezúv katasztrófa nyomait hány millió ember látogatta, feltehetjük a kérdést, hogy a 2 millió éves somoskői bazaltömlést vagy a 20 millió esztendős ipolytarnóci ősleleteket vajon miért kevesebben. Higgyék el ez utóbbiak ugyanolyan egyedülálló emlékek, mint híres társuk Itáliában.
Jöjjön el hozzánk, aki élőben akarja látni a világörökség részét képező Hollókőt, és az is, aki át akarja élni a vallásos együvé tartozás gyönyörű élményét a bámulatosan megújult Szentkúton, vagy épp Herencsény fölött a Palócok Engesztelő Nagykeresztjénél.
Megyénk folklórja hihetetlenül gazdag, s erről fesztiváljainkon is meggyőződhet Bánkon, Balassagyarmaton, Kazáron, vagy Salgótarjánban. E gazdagság egyik forrása pedig a sokszínűség, hisz’ a „jó palócok” mellett a velünk élő nemzetiségek is ápolják hagyományaikat, éltetik kultúrájukat.
Mai világunkban komoly csalogató erő a helyi gasztronómia. Nos, a nógrádi pálinkák, a palóc étkek minden összehasonlításban megállják a helyüket.
Bár talán más-más okból, de sok híres magyar szerette - szereti ezt a megyét. Ez a vidék ihlette Madáchot, Mikszáthot s Pál Pista bácsit, az „utolsó dudást”, de dicsérte Balassi, Petőfi is. No meg a nagyapám.
Ő konkrétan azt mondta, hogy „fiam, bejártam a Kárpát-medencét, voltam távolabbi vidéken is, de hidd el, itt vannak a legszebb lányok, csak ide érdemes nősülni. Meg aki innen elmegy az is csak azért teszi, hogy visszajöhessen, mert az olyan jó.”
Nos, aki nem hisz a híres embereknek, meg a nagyapámnak sem, az jöjjön el, higgyen a saját szemének.
