Egy mozgalmas hónap Galíciában
A losonci k.u.k. 25. gyalogezred harcai
a Nagy Háború első havában
KOVÁCS KRISZTIÁN
Pontosan egy évszázada annak, hogy megkezdődött a Magyar Királyság
romlását hozó első világégés, mely a magyar történelem egy rövid,
ám annál több fejlődést hozó korszakát törte derékba. 1914. július 28-
án, a szerb hadüzenet napján – napra pontosan egy hónapra arra, hogy
Szarajevóban Ferenc Ferdinándot Gavrilo Princip meggyilkolta – hivatalosan
megkezdődött az a háború, mely emberek millióit emésztette fel a hosszú
évek alatt, gyermekeket tett árvává, feleségeket özveggyé, férjeket rokkanttá,
gazdaságokat romhalmazzá, államokat revizionistává, népeket szélsőséges
nacionalistává. E napon kezdetét vette a 20. század őskatasztrófája, hogy
előkészítse a talajt egy még véresebb háborúnak a század közepén, és hogy
elhintse a népek között a gyűlölet magvait.
A „pelikán városa”1 és a mozgósítás
Nógrád vármegye hajdan volt híres városa izgalommal telve fogadta
a király felhívását. Losonc város közönsége 1914. július 29-én este, Az Est
című lap táviratából értesült arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia
hadban állónak tekinti magát, Szerbiával. A hadüzenet híre futótűzként
terjedt a városban, az emberek izgatottan tárgyalták a fejleményeket. Az
A Nagy Háború 100
66
Kutatóterület
FMKE kávéház előtt nagy tömeg gyűlt össze, a lakosság pedig éltette a
királyt, a háborút és a hadsereget, majd nemzeti zászlókkal, énekelve járták
az utcákat.2 A város élénksége és érdeklődése a háború iránt az elkövetkező
napokban is hasonló szinten maradt. Az emberek körében augusztus elején
sem volt más téma, mint a háború, és mindenki nagyon optimistán várta
a fejleményeket. A szebb jövő reményének víziója még a háborúval járó
anyagi gondok gondolatát is elnyomta (természetesen csak egy időre). A
hatóságok is elkezdték a készülődést, fogadták a központi rendelkezéseket.
A rendőrség elkezdte érvényesíteni az 1912. évi 63. törvénycikkben foglalt
kivételes intézkedéseket.3 Férfi ak és nők egyaránt kivették a részüket a
háborúra való készülődésben. Sok nő jelentkezett önkéntes ápolónői
tanfolyamra, a férfi ak pedig megkezdték feltölteni a laktanyákat, ahol
megismerve a parancsnokokat, és egyéb szervezési munkák elvégzése után,
megkezdték a frontra való kivonulást. A háború oly lelkesítőleg hatott az
emberekre, hogy a katonák elözönlötték a várost, várva az utazás pillanatát.
A korabeli tudósító arról számolt be, hogy mindenhol katonát látni, akik
nem foglalkoznak azzal, hogy északra vagy délre viszik őket, mert „nekik
teljesen mindegy: szerbet vagy muszkát kell-e répává aprítaniok.” Losonc
lakossága alapvetően szívélyesen bánt a katonákkal. Augusztus elejére,
már egyre inkább érezhető volt az élelmiszerek drágulása, a kortársak
úgy gondolták, amint a katonaság felvonulása véget ér, a közlekedés
megindulásával megoldódnak a kereskedők szállítási nehézségei (mellyel
indokolták az élelmiszerárak növelésének szükségességét).4
Az országos hangulathoz hasonlóan a losonci polgárok is lelkesedtek a
háborúért: izgalommal várták a fejleményeket, hogy háziezredükről minél
több írást olvashassanak – ez persze, fi gyelembe véve az erőteljes cenzúrát,
nem mindig történt meg. Az áremelések a várost sem kerülték el. Az idő
előrehaladtával egyre nőttek az élelmiszerárak, sok árucikk hiánytermékké
vált, az uzsorások pedig az utolsó fi llérig megpróbálták kizsigerelni az
embereket. Ilyen háttérrel kezdte meg a 25. losonci gyalogezred a keleti
frontra való felvonulást.
1914. július 25-én rendelte el az Osztrák-Magyar Monarchia a részleges
mozgósítást, mely ekkor még csak a haderő 2/5-ét érintette, ez összesen
nyolc hadtestet jelentett. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország
Szerbia oldalán fog beavatkozni, július 31-én az AOK5 elrendelte az általános
mozgósítást; a mozgósítás első napjának augusztus 4-ét jelölte meg, és
kérte a külügyminisztériumtól, hogy az orosz hadüzenetet is ezen a napon
adja át. Erre azért volt szükség, mivel július 25-én még azzal számoltak, hogy
Oroszország nem fog beavatkozni, ezért a 2. hadsereget a Balkáni frontra
kezdték el kiszállítani, visszafordításuk viszont nehézségekbe ütközött,
elsősorban vasúttechnikai okok miatt. Ennek következtében augusztus 4.
előtt nem volt megvalósítható a Galíciai frontra való felvonulás.6
A Nagy Háború 100
67
Kutatóterület
A 25. gyalogezred békelétszámának háborúsra való felduzzasztása már
augusztus 1-én folyamatban volt. Az egész országról elmondható, hogy
a bevonuló katonák nagy száma nehézkessé tette a kaszárnyákba való
elhelyezésüket és élelmezésüket.7 A nehézségek ellenére augusztus 6-án
megkezdődött a Monarchia csapatainak kiszállítása a keleti arcvonalra.8
A losonci ezred nem augusztus 6-án, hanem néhány nappal később,
augusztus 10. és 13. között kezdte meg utazását kelet felé. Losoncról
naponta több katonavonat indult el a frontra, melyeket zászlókkal és
gallyakkal díszítettek fel, ezen kívül különféle rajzokkal és feliratokkal
is ellátták a vagonokat (például Péter szerb király torz ábrázolásával). Az
egyes állomásokon az emberek lelkesen üdvözölték a felvonuló bakákat.
A 25. gyalogezred zászlóaljait külön vonatokban szállították ki. Amikor egy
alakulat útnak indult, nagy tömeg kísérte az állomásra. Augusztus 13-án,
amikor az ezred zászlóját vivő zászlóalj kezdte meg hosszú utazását, a város
népe egy kis ünnepséget is tartott. A város nő- és leányegyleteinek 3-3
tagú küldöttsége ment a vonathoz, megkoszorúzva az ezred zászlóját. A
koszorú egyik szalagja piros és sárga – melyek a város színei –, a másik
nemzetiszínű volt. A szalagokon az alábbi felirat állt: „Vitéz háziezredünknek,
a losonci honleányok”9. Augusztus közepére megtörtént az ezred frontra
való kiszállítása.
Tomaszowtól10 Magierowig (1914. augusztus 20. – szeptember 12.)
A losonci császári és királyi 25. gyalogezred hadrendje frontra való
kiszállításakor a következőképpen nézett ki: 4. osztrák-magyar hadsereg,
kassai VI. hadtest, kassai 27. hadosztály, 53. dandár. Körülbelül egy hét
kellett ahhoz, hogy a VI. hadtest minden alakulata kiérjen a frontra.11
A 4. hadseregnek Przemysl és Jaroszlav térsége között volt a felvonulási
területe,12 ezen belül az 53. dandár 1914. augusztus 11-től 15-ig a Nienowice,
Grabowice, Stubienko (itt volt a 27. hadosztály parancsnoksága), Baricz és
Stubno13 vonalon helyezkedett el.14 Augusztus 20-án kapták meg az ezredek
a menetparancsot. Felsőbb utasításra a VI. hadtest előnyomulási iránya
észak-kelet, Niemiróv felé, mindezt két oszlopban kellett végrehajtania. A
jobboldali oszlop előnyomulási iránya Stubno – Kalnikov – Svidnica vonal
volt, míg a baloszlop Hruszowice – Chotiniec – Vielky – Oczy vonalon
vonult.15 A 27. hadosztály is megkezdte 20-án hajnalban az előnyomulást
Tomaszow felé, a menetelés augusztus 20-tól 25-ig tartott.16 A divízió
általános előnyomulási iránya észak felé tartott (Werchrata – Lubycza
Krolewska – Belzec – Przeorsk – ezek a helységek Lembergtől 60-70 km-re
észak-nyugatra helyezkednek el egy tömbben).
A Nagy Háború 100
68
1. térkép
A 27. hadosztálytól nyugatra a magyar királyi 39. honvédhadosztály
vonult, tőle keletre pedig a császári és királyi 15. hadosztály.17 Augusztus
21-én reggel 4 óra 30 perckor folytatták az előző nap megkezdett
ütközetmenetet, majd 22-én, azon okból kifolyólag, hogy az ezredvonatok
nem tudták követni a rossz síneken a csapatokat, a hadtestparancsnokság
pihenőt rendelt el. 23-án folytatódott a vonulás Brusnon át Monasztirba. A
nehéz viszonyokat jelzi az, hogy augusztus 24-én ismételten pihenőt kellett
elrendelni a parancsnokságnak a vonatok lemaradása miatt. Augusztus 25-
én zárult le a mozgósítások, ütközetmenetek és felvonulások időszaka.18
Még 25-én a hadsereg-parancsnokság közölte az alárendelt
hadtestekkel, hogy 24-én négy orosz hadosztály elérte a Labunie –
Komarow – Czartowice vonalat (Tomasowtól kb. 25 km-re északra). Ennek
következtében a 27. hadosztály menetcélja Zurawce lett (Belzectől [1.
térkép19], ahol a hadtestparancsnokság helyezkedett el, 8 km-re keletre
légvonalban). Az ezredek délben indultak meg, egy oszlopban: Lubycza
Krolewskán (Belzectől 7 km-re dél-keletre) át Zurawcére, az orosz határt
éjszaka lépték át a csapatok. Vagyis először dél-kelet, majd onnan (Lubycza)
észak-kelet felé tettek hadmozdulatot az ezredek.20 A hadosztály éjfél
körül érte el Przeorskot (Zurawce és Tomaszow között elhelyezkedő kis
falu) (2. térkép21). A hosszú menetelésben kifáradt csapatok a községben
éjszakáztak, teljes készenlétben az ellenség közelsége miatt. Augusztus
26-án a hadosztály hajnalban fújatott riadót, csapatai három oszlopban
kezdték meg a menetelést a Pawlówkánál (Przeorsktól kb. 10 km-re északkeletre)
levő ellenség felé. Pár óra múlva kezdetét vette a 25. gyalogezred
tűzkeresztsége.
Kutatóterület A Nagy Háború 100
69
2. térkép
A 2. térkép mutatja az augusztus 26-i állapotot, a hadosztály három
oszlopát. A főoszlop Sterz ezredes, az 54. dandár parancsnokának vezetésével,
melynek elővédjét a 25-ösök három zászlóalja alkotta; a főcsapat a 85.
gyalogezred három zászlóaljából és a 67-esek két zászlóaljából állt, vonulási
irányuk: Kol. Podhorce. Bal oldalon helyezkedett el Urbarz tábornok (53.
dandár parancsnoka) vezetésével a 34. gyalog-, és a 16. tábori ágyúsezred
I. osztálya, ez a csoport Majdan Gorno felé vonult. A jobb oszlopot a 29.
vadászzászlóalj alkotta. A feladat az volt, hogy a Pawlówkánál állásban levő
orosz csapatokat tüzérségi támogatással Kol. Podhorce és Kol. Justynóvkán
át megtámadja. Az ütegek délelőtt fél 10-kor kezdték meg a tüzelést.22 A
25. gyalogezred csapatai Podhorcétől keletre helyezkedtek el. 10 óra körül
a községtől északra fekvő lejtőt gyalogsági és géppuskatűz alá vették
az oroszok. Ezután a 25-ösök a 85-ösökkel karöltve rohamra indultak.
Az ellenség ennek következtében az első állásaiból a második vonalba
húzódott vissza. A magyarok rendezve soraikat megkezdték az üldözést. Ez
alatt a 25. ezred mögött elhelyezkedő 67-esek a losonciak egy zászlóaljával
előrenyomultak, és az északra fekvő erdőbe hatolt be, az oroszokat itt is
visszahúzódásra késztetve. Délben a 25. és 85. gyalogezred arcvonala
a Pawlówkától délre fekvő erdőszélen húzódott, ezt a vonalat az orosz
katonák a főállásukból erőteljes gyalogsági-, tüzérségi- és géppuskatűzzel
szórták meg. A magyar csapatok viszonozták a tüzet, ennek következtében
egyórás tűzharc kezdődött el. Mindkét ezred (25., 85.) súlyos veszteségeket
szenvedett, ennek ellenére egészen a Pawlówkától északra fekvő magaslat
A Nagy Háború 100 Kutatóterület
70
lábáig nyomultak, ahonnan kis csoportokban folytatták az előretörést. A nap
végére sikerült elfoglalni a pawlówkai magaslatot. Este 6 órára a 85. ezred
tartalék zászlóalja az ellenség maradványait végleg átkarolta, és Jozefowka
(Pawlówkától 2 km-re északra) felé szorította. A 25. gyalogezred Pawlówkán
gyülekezett, és ott is táborozott le.23
Az éj leple alatt az orosz alakulatok észak felé kezdték meg az elvonulást;
a 27. hadosztály az ellenséget üldözve Werechanie – Rachanie irányába
nyomult előre, és augusztus 30-ig ez a terület volt a hadosztály (és a losonci
ezred) harci eseményeinek színtere (3.térkép).24
3. térkép
Augusztus 27-én az előnyomulás két csoportban történt; a jobb oldalit
Sterz ezredes vezette, a baloldali csoportot pedig Urbarz tábornok.25
Baloldalon csoportosultak a 25., 34. és 85. gyalogezredek; az első vonalban a
34-esek, mögöttük a 85-ösök, balra lépcsőzve pedig a 25-ösök helyezkedtek
el.26 Az erők a Werechaniétől délre eső vadászlaknál csoportosultak és ezen
keresztül folytatták az előretörést. Kora délután a hadosztályparancsnokság
Kutatóterület A Nagy Háború 100
71
elrendelte az Urbarz csoport előnyomulását, ennek következtében azonban
csak jelentéktelen területet sikerült elfoglalni, ezért délután hosszú pihenőt
rendeltek el. A pihenő intézkedés kiadása után érkezett a hír, hogy a 27.
hadosztály mellett harcoló 15. (miskolci) hadosztályt három oldalról támadták
meg az oroszok, ezért segítséget kérnek. Az értesülést a 27. hadosztálynál
nem vették komolyan, és nem is történt jelentős intézkedés az ügyben, hogy
a segítségükre siessenek. Mindössze Sterz ezredes irányított egy zászlóaljat
Jozefowkáról Wolka Pukarzówskára (Jozefowkától keletre, légvonalban 8
km), de harcban nem vettek részt. Augusztus 28-án reggel terjedt el a híre,
hogy a 15. hadosztály vereséget szenvedett nem messze W. Pukarzówska
mellett Pukarzownál. A 27. hadosztály Typin és Podhorce irányából várta a
támadást, ennek következtében Pawlówkát és a tőle délre eső magaslatokat
igyekeztek a csapatok elfoglalni.27 Tartottak ugyanis attól, hogy az orosz
erők a keletkezett hézagot kihasználva a VI. hadtest harcvonalának háta
mögé törnek, ami be is következett, mivel az ellenség a Podhorce –
Typin – Hopkie vonalból (vagyis hátulról) megszállta a pawlówkai erdő
déli szegélyén elterülő dombokat.28 Ekkor a losonci ezredet közvetlenül a
hadosztályparancsnok irányította. Délre abbamaradtak a harcok, mindössze
1-1 ágyúdörgés hallatszott csak, így a csapatok ki tudták magukat pihenni.29
Felvetődhet a kérdés, hogy az orosz csapatok miért hagytak fel a támadással?
Erre a magyarázat az, hogy az ellenség a hadszíntér szomszédos területén,
Komarownál vereséget szenvedett, ezért a 27. hadosztállyal szemben
álló erők inkább nem erőltették tovább a harcokat.30 Augusztus 29-én a
hadosztály parancsot kapott arra, hogy a Zwiartow – Rachanie vonalon
harcban álló csapatok segítségére siessen. Augusztus 30-án az ezredek
Rachanietől észak-keletre helyezkedtek el; ezen a napon veszteséges és
balsikerű harcok folytak a területen, a hadosztály regimentjei ronccsá lőve
vonultak Rachanien át. A hadtestparancsnokság az állások tartását követelte.
Az oroszok Pukarzowon át (ahol a 15. hadosztály vereséget szenvedett)
nyomultak előre, ekkor az 53. dandár Pawlówkától északra helyezkedett el,
komolyabb támadás pedig csak a Rachanienél álló 25. ezredet érte, azonban
a regiment helytállva, visszavonulásra kényszerítette az orosz csapatokat.
Augusztus 31-én felsőbb parancsra támadást rendeltek el: a VI. hadtestnek
délről kellett megtámadnia a Komarownál levő ellenséget.31 Ezen a napon a
25. ezred II. és III. zászlóalja Jozefowkától délre helyezkedett el.32 Szeptember
1-én, a hadosztály arcvonalán nyugalom honolt a reggeli órákban. Délután
kezdődött meg a vonulás, melynek következtében szeptember 6-ra elértek
Magierow33 elé (Rava Ruskától délre, Rachanietől kb. 35 km-re), ahol az
oroszok műszakilag megerősített állásokban várták a magyar bakákat. Itt
került sor a következő jelentősebb összetűzésre.34
A Nagy Háború 100 Kutatóterület
72
4. térkép
1914. szeptember 6-án kezdődött el a magierowi csata, mely egészen
szeptember 11-ig tartott.35 Szeptember 6-án a harcok kezdetével az orosz
gyalogságra tüzérségi tüzet szórtak a magyar ágyúk, melyre az orosz tüzérség
is válaszolt. A losonci ezred szempontjából kiemelendő a negyedik csatanap
(szeptember 9.), amikor este 7 órakor az ellenség tüzérségi előkészítés után a
hadosztály jobb szárnyára támadott, ahol a 25-ös regiment harcolt (karöltve
a 17. vadászzászlóaljjal), és tüzérségi támogatással visszautasították az
erőteljes orosz támadást. Szeptember 10-én a csata egész napon át zajlott,
ekkor a 25. és 67. gyalogezred súlyos veszteségeket szenvedett el, a 25-ösök
elveszítették két századparancsnokukat is: Nemák és Böck századosokat.
Éjfélre elcsendesedett a csatatér.36 Dr. Cseh János, a 11. század parancsnoka
a következőképpen emlékszik vissza erre a napra: „ebédidő körül a
lövészárokba lettünk parancsolva. A tőlünk 200-300 lépésre elterülő erdő
felől az ellenséges tüzérség erőteljesen tüzelt, közülünk azonban senki sem
sérült meg, csak egy gyalogos katona karját fúrta át egy eltévedt gyalogsági
golyó… Estefelé elrendelték a visszavonulást. Az éjszakai visszavonulás
felejthetetlen látvány volt. Magierownál a harc teljes dühvel folyt. Az ágyúk
mennydörgő csattogása, a géppuskák kattogása és a gyalogsági fedező tűz
pattogása egy heves, borzasztó szépségű nyári záporra emlékeztetett…”37
Cseh százados visszaemlékezésében szeptember 10-re teszi a visszavonulást,
Kutatóterület A Nagy Háború 100
73
azonban szeptember 11-e volt az utolsó csatanap, mikor a támadó oroszokat
visszaverték, a sötétség beálltával pedig az egész vonalon feléledt a harc.38
A 25. ezred Magierowtól észak-keletre helyezkedett el, hátrább az I. és II.
zászlóalj két-két százada, előretolva pedig az I. zászlóalj két százada, tőlük
északabbra a III. zászlóalj.39 A délután folyamán érkezett a hadosztályhoz
a visszavonulási paranccsal Bardolff ezredes; szeptember 12-én pedig
megkezdték az ezredek a hátrálást.40
A magierowi összecsapás a második lembergi csata keretében zajlott
le. Ennek következtében a lembergi fejlemények erőteljesen kihatottak a
harcok ezen színterére is. Lembergnél szeptember 9-e után az osztrákmagyar
csapatok kimerültek, ráadásul az orosz ellenállás is fokozódott,
ennek következtében a támadás összeomlott; az 1. és 4. hadsereg,
feladva arcvonalát, a San folyó mögé kezdte meg a visszavonulást. Az
AOK szeptember 11-én valamennyi hadsereg számára kiadta az általános
visszavonulási intézkedést, ezzel pedig a majdnem egy hónapig tartó galíciai
csata az osztrák-magyar csapatok vereségével zárult.41
A Pesti Naplóban és a Losonci Újságban is megjelent egy cikk a Tomasow
környéki harcokról, melyben két 25-ös katona hősies magatartásáról
emlékeznek meg: „A losonci 25-ik gyalogezred Tomasownál a leghevesebb
ágyútűzbe került. Nem állanak meg a felvonuló századok, de rohannak előre.
Fichtl Hugó és Relics Milán századosok a hősiesség nemes példáit adják a
legénységnek. Mindig elől járnak a tűzvonalban. Fichtl századost a lábán,
Relics századost a vállán éri golyó, de ki nem állanak a sorból, bukdácsolva,
tántorogva vezetik a rohamot. – Előre losonciak, míg bennünket láttok! És
a losonciak mennek is. A két századost csak akkor viszik el az egészségügyi
katonák, mikor mindketten újabb srapnel sebeket kapnak.”42
A harcokban megfáradt 25-ös bakák is megkezdték visszavonulásukat,
nem sejtve azt, hogy majd négyévnyi megpróbáltatás áll még előttük.
