Lavinaomlásban elhunyt salgótarjáni síjárőrcsapat 15 tagjára emlékeztek nógrádi megyeszékhelyen.
1944. január 13-án, 15 fiatal salgótarjáni síelő lelte halálát Észak-Erdélyben, a Radnai-Havasokban. A Nagy-Pietrosz (akkor Horthy-csúcs) meredélyein felkapaszkodó leventéket óriási lavina temette maga alá. 20 és 40 év közötti fiatalok voltak, akik hazájuknak és városuknak akartak dicsőséget szerezni az expedícióval.
Észak-Erdély visszacsatolását követően az ismét Magyarországhoz tartozó Keleti-Kárpátok vidéke ideális feltételeket teremtett a téli sportok számára. Itt alakították ki 1940-44 között a Magyar Nemzeti Télisport Központot azzal a szándékkal, hogy egy majdani sikeres pályázat esetén itt rendezzék meg a téli olimpiát. De a Magyar Földrajzi Társaság is azt tervezte, hogy négyszintes épületet emel az akkori Magyarország legmagasabb pontjára, a 2303 méter magas Nagy-Pietroszra (az akkori nevén Horthy-csúcsra).
A fiatalok halála után gyászolt a város, hetekig fekete lobogók lengtek az acélgyár bejáratánál és a középületeken. A második világháború után hosszú, kényszerű hallgatás következett, majd a lavinaszerencsétlenség 50. évfordulóján, 1994. január 13-án tartották az első hivatalos városi megemlékezést. 2003-ban emlékbizottság alakult, s elindult az első expedíció: 19 lelkes lokálpatrióta július 31-én elhelyezte azt az emlékoszlopot a tragédia helyszínén, a Nagy-Pietrosz alatti Mosolygó-tónál, amelyet azóta minden év nyarán megkoszorúznak a salgótarjáni leventékre emlékező zarándokok.
