A balassagyarmati felkelés avagy csehkiverés 1919. január 29-én zajló, jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló csehszlovák erők és a felkelt városi polgárok, valamint az utóbbiakat támogató magyar katonák között. A csehek kiverése január 29-ének hajnalán indult, mikor a magyar erők behatoltak a város területére és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket, amelyek között a legfontosabb a laktanya volt. A laktanya területén dúltak a legnagyobb harcok, amik egészen február 1-jéig eltartottak. A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. A laktanyát végül a polgárok és a megérkező iglói géppuskások egységei foglalták el, ezzel pedig az egész várost visszafoglalták. A felkelők hősiessége elismeréseként, 2005-ben az Országgyűlés a Civitas Fortissima (legbátrabb város) címet adományozta Balassagyarmatnak. A városban levő fegyveres alakulatokat a csehszlovákok lefegyverezték és teljes mértékben átvették a város fölötti uralmat. A csehszlovák hatóságok a polgári közigazgatás élére ún. zsupánt helyeztek, aki ez esetben Bazovszky Lajos losonci ügyvéd volt, akit magyar származása nem akadályozott meg abban, hogy haladéktalanul teljesítse a csehszlovák kormány követeléseit. A bevonulás napján lemondatta Rákóczit, és kezébe vette az irányítást. Január 16-án a csehek elrendelték a megmaradt fegyverek begyűjtését, de ezt a lakosság szabotálta, mivel minden félreeső helyen, mint például a vasútállomásokon, csendőrlaktanyákban és erdészlakokban is rejtegették a fegyvereiket, bár még nem tudták, hogy használni is fogják őket. Bár még csak impériumváltást vártak Balassagyarmat lakosai, de hamar kiderült, hogy az egész életük átalakulása várható. A kis létszámú szlovák kisebbségen kívül senki sem örült a város megszállásának. Az addig közmegbecsülésnek örvendő vasutasok kiábrándultan vették tudomásul, hogy az állomásfőnököt elbocsátották és új, csehszlovák főnököt tettek a helyére. A magyar nyelvű vasútállomást jelző táblát leszedték, a helyére csehet tettek és a vasutasoknak kötelező volt megtanulniuk szlovákul, bár eddig legtöbbjük a magyaron kívül más nyelven még beszélni sem tudott. Akik még ekkor sem voltak hajlandók dolgozni, azokat az országban régen nem használt botbüntetésre ítélték.
