A keresztény hagyományban ezen a napon kezdődik a nagyhét, ami Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül a feltámadás ünnepéhez, húsvéthoz vezet.
Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte Jézus egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba.
Máté és Márk evangélisták szerint mikor Jeruzsálembe bevonult Jézus, a tanítványok ruhájukat terítették elé, mások ágakat szórtak az útra.
János evangéliuma így ír az eseményről: Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Ennek emlékére tartanak ma is pálmaágas körmeneteket, és több nyelven pálmavasárnapnak hívják. A hivatalos latin elnevezése is ez: Dominica palmarum, avagy Dominica in palmis de Passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről. Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.
Az egyházi liturgiában már az első századoktól gyökeret vertek a bevonulást felelevenítő szertartások. Jeruzsálemben 400-ban ünnepi menetben vonultak a pálmaágakat lengető hívek az Olajfák hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a 11-12. században Rómában is meghonosodtak a virágvasárnapi szertartások, a pálmaágak megáldásának szokása bizonyíthatóan a 8. század közepére nyúlik vissza.
Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt. Azokban az országokban, ahol nincs pálma, a korán bimbózó fűzfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. A barka beszerzésére az ünnep vigíliáján, azaz szombaton kerül sor, egyes településeken ez a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel folytatódik. A szentmisén ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. A megszentelt barkát a következő év hamvazószerdája előtt elégetik, ezzel jelöli meg a hívek homlokát a pap.
A szentelt barkához számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint, ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, és ez megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor nyáron sok lesz a légy, ezért a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Gyimesben a megszentelt barkát már be szabad vinni a házba, de ha megszenteletlenül kerül oda, elhullanak a csirkék és más aprójószágok. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen.
Virágvasárnap tilos a munka, de a mulatság is, hisz nagyböjt utolsó hetében vagyunk. A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnják a fákról a virágot. A népszokás szerint ekkor kell elvetni a virágmagvakat, mert így szépek és illatosak lesznek.
