Nyomtatás

A népi emlékezet úgy tartja, hogy mikor Árpád magyarjai a Mátra felől jöttek, s elérték a Zagyvát, úgy Pásztó térségében megálltak és gyönyörködtek a dús rétekben, erdőkben, bő folyású vizekben. Nos, a fejedelemmel érkező törzsfők kértek is tulajdont e földből. Így jelent meg itt a Gyarmat, a Jenő, a Keszi, a Tarján. S a mai megyeszékhely neve is eleink elragadtatását tükrözi: hisz a salgó jelentése nagyjából annyit tesz, hogy nagyon szép.

Aztán a történelem forgatagában ragaszkodtak e földhöz Kacsicsok, Csákok. A nagyszerű Szondi György és katonái életük árán is. Mintahogyan 1919-ben a Civitas Fortissima vagyis Balassagyarmat lakói is kiverték földünkről a megszálló cseheket.

Szólnunk kell Szécsény városáról mely a Nagyságos Fejedelem alatt 1705. szeptember 16-tól - október 3-ig, az Országgyűlés során a haza szíve volt.

Épített emlékekben is rendkívül gazdag Nógrád. Elég, ha váraink sokaságára (Salgó, Somoskő, Drégely, Nógrád, vagy a határ túl oldalán Ajnácskő, Fülek) vagy kastélyaink gazdag szépségére (Szirák: Teleki-Dégenfeld, Szécsény: Forgács, Kisterenye: Gyürky-Solymosi) hívom fel a figyelmet.

Geológiai emlékeink páratlanok. Nem lehet véletlen, hogy a világ első határon átívelő geoparkja 63 magyarországi, a 28 szlovákiai település örökségét ápolja Novohrad – Nograd Geopark néven, és Ipolytarnóc geoturisztikai központtal. Ha belegondolunk, hogy az alig kétezer éves Pompei Vezúv katasztrófa nyomait hány millió ember látogatta, feltehetjük a kérdést, hogy a 2 millió éves somoskői bazaltömlést vagy a 20 millió esztendős ipolytarnóci ősleleteket vajon miért kevesebben. Higgyék el ez utóbbiak ugyanolyan egyedülálló emlékek, mint híres társuk Itáliában.

Jöjjön el hozzánk, aki élőben akarja látni a világörökség részét képező Hollókőt, és az is, aki át akarja élni a vallásos együvé tartozás gyönyörű élményét a bámulatosan megújult Szentkúton, vagy épp Herencsény fölött a Palócok Engesztelő Nagykeresztjénél.

Megyénk folklórja hihetetlenül gazdag, s erről fesztiváljainkon is meggyőződhet Bánkon, Balassagyarmaton, Kazáron, vagy Salgótarjánban. E gazdagság egyik forrása pedig a sokszínűség, hisz’ a „jó palócok” mellett a velünk élő nemzetiségek is ápolják hagyományaikat, éltetik kultúrájukat.  

Mai világunkban komoly csalogató erő a helyi gasztronómia. Nos, a nógrádi pálinkák, a palóc étkek minden összehasonlításban megállják a helyüket.

Bár talán más-más okból, de sok híres magyar szerette - szereti ezt a megyét. Ez a vidék ihlette Madáchot, Mikszáthot s Pál Pista bácsit, az „utolsó dudást”, de dicsérte Balassi, Petőfi is. No meg a nagyapám.

Ő konkrétan azt mondta, hogy „fiam, bejártam a Kárpát-medencét, voltam távolabbi vidéken is, de hidd el, itt vannak a legszebb lányok, csak ide érdemes nősülni. Meg aki innen elmegy az is csak azért teszi, hogy visszajöhessen, mert az olyan jó.”

Nos, aki nem hisz a híres embereknek, meg a nagyapámnak sem, az jöjjön el, higgyen a saját szemének.